Ajánló

     Ezredvégünk groteszk és émelyítő volt. Édessége is: csók íze és halott szaga egyszerre. A keveredő illatok, szagok és színek kavalkádjában nem szivár­ványlik, – dermed a szó.

      Rikító rongyú "történelmi" tél van: elsötétített, lehalkított jelenidő.

Ilyenkor az áhítat is olyan, mint a hó: fehér, hideg, és "csillagte­mető" számára a föld. – keményebb fagyot jósol. Beállt vizek jegén néha, a nagy hidegek előtt megárad, és különös fénnyel kezd csil­logni a víz.

A "történelmi" tél enyhüléseiben mégis futja lélekmélyi megnyi­latkozásokra, lévén az alkotó eredendően lírai alkat. Tetten érhető ez, – bár olyan időket élünk, hogy az írás is elnyeri méltatlan büntetését.

„Az igazság, amit szenvedélyesen keres (Mondjon már valaki valamit…). És pontosan az igazság jegyében a lázadás is az értel­metlen pusztulás-pusztítás, az embert, az emberi értékeket, az „ős­elemek” alkotta természetet gyilkoló gonoszság ellen (Háborgó ég alatt)…” – írja kortársa Jeney András

Mindenütt tetten érhető a betűkben „vétkezése”.      

Súlyosbító körülmény nála, hogy gyakran nyersen őszinte, nem cicomázza mindenképpen költőívé a valót: a tények, tények marad­nak, de szépségét is megőrzi a szép. Olvadásról és fagyról szóltam. Nem véletlenül. A szerző írásait ilyen sajátságos áradás-fagyás élteti, és megcsendül a "szabálytalan" sorokban a rím is. Legtöbbször lélek­ritmusa és lélek-harangja van verseinek. Járkál, csenget bennük a szó, írásait olvasva – hallgatva fel kell ébrednünk, bebábozott téli álmunkból, hogy elgondolkodjunk...

Cseh Károly

költő, műfordító

---

SZERZŐTÁRSAM

---

MEZEY ISTVÁN

 (Szikszó, 1945. szeptember 17. -)

       

Reklámgrafikusi vég­zettségű, autodi­dakta mű­vész, aki Szalay La­jost te­kinti vá­lasztott mesteré­nek.

Számos elismerés, kitüntetés birtokosa:

1979:Szoci­a­lista Kultúráért, X. XIII. Or­szágos Gra­fikai Bien-nálé díjazottja, Mis­kolc;1985: József Attila pályázat díja, Mis­kolc; 1987: Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye nívó­díja; 1988: Ifjúsági Érdem­érem; 1995: a Ma­gyar Köztársa­ság Arany Érdemke­resztje, 2005: Pro Urbe-díj, 2006: Az Év Embere, 2007: Barcika csillaga.

1970-től Kazinc­barcikán él és alkot.

Sok­irányú képzőművészeti tevékenységet folytat. Számos kiállításon gyönyörködhettünk műveiben. Mint grafi­kust, a tiszta rajzolatú, szabad asszociációk jel­lemzik. Falusi exte­riőrök látványele­meiből épít gondolati csend­életeket. Festmé­nyei is metafizikusak, és megjele­né­sükben grisaille modorúak.

Tervez városcímereket (1987: Edelény; 1993: Kazincbar­cika). Foglalkozik köny­vek il­lusztrálásával is. Több köztéri alkotás őrzi a művészi sokoldalúságát.

---

     

 

Ha érdekel a folytatás a lap tetején, az Oldalak (menű) rovatban klikkelj a Sikoly a szép szavakért c. fejezetre. További kellemes olvasgatást!

Észrevételeid várom a parnasszus@gmail.com email címre

 

Oldal: Ajánlom magamat!
HOSSZÚ ÚTON *** ÁLDATLAN ÖRÖKSÉG - © 2008 - 2024 - monoton.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat