HOSSZÚ ÚTON *** ÁLDATLAN ÖRÖKSÉG
Van-e jogom szót kérni ott, hol haldoklik a hang
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Németh Tibor 
Mondjon már,
valaki valamit...
(Miskolc,1956)
Az őszi alkony, megsápadt nyelve, nyúlik, mint testünk, földre heverve, s rálóg a rendre... Magába szívja fakó halottként, a szürkeséget és a bánatot. Összegubózza már a kezünket, egymásba, sorra, de tekintetünk, megriadt szemünk, nem bír felelni, még látni is fél! Csak csobog a vér, csurran a kőre, zizzen a golyó, vakolat hullik, sárbafult folyó ömlik a szívből, míg szívja a föld, és nem köti fagy. Mernéd kérdezni: ennyi az egész? Levett kalapok, néha gyászbeszéd. Egy régi gödör! Jel és név nélkül, melyre szél söpör, piszkot, szemetet és gyalázatot. Lőrepedések sikoltanak csak, s fogunk csikorog!
1956-os emlékmű Miskolcon
Ez történt...
*Dr. Balás István: 1956 forradalma Miskolcon című könyve és Bán István: Temetetlen holtak című újságcikke alapján.
1956. október 17. szerda
A miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói hírt kaptak arról, hogy előző nap a szegedi egyetemisták újjáalakították a MEFESZ-t, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetségét. Ez a független diákszövetség csatlakozásra szólította Magyarország diákságát, s a miskolci hallgatók szimpatizáltak ezzel a felhívással.
Október 18-19. csütörtök-péntek
A Miskolci Egyetem fiataljai évfolyamonként és karonként készítették követelés-tervezeteiket. A legmarkánsabb a IV. éves gépész-hallgatóké volt.
Október 20. szombat
A DIMÁVAG-ban (Diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár) 12 dolgozó aláírásgyűjtést szervezett a problémák nyílt megvitatására. Ezzel megvetették az ország legelső munkástanácsának alapját.
Október 22. hétfő
Ez a nap vitathatatlanul minden felsőoktatási intézményünkben a diákok nagy napjának bizonyult. Miskolcon 15 órakor az egyetemi hangos híradó felhívására az egyetemi aulában összegyűlt mintegy 1000 hallgató és kb. 100 oktató létrehozta a Diákparlamentet. A hajnalig tartó viták eredményeképpen a Diákparlament elfogadott egy 11 pontból álló követelést, melyben az országban elsőként követelték nyíltan a szovjet csapatok kivonulását és az ország semlegesítését.
1956. október 23. kedd
A nap folyamán a DIMÁVAG Gépgyárban a pártbizottsági tagok a dolgozókkal együtt megszövegeztek egy 21 pontból álló kiáltványt, majd ezt eljuttatták a Borsodi Nyomdába, hogy megjelentessék a napi sajtóban.
Részletek a kiáltványból:
„Hosszú éveken keresztül a munkásosztály ügyének és akaratának leple alatt követték el a személyi kultusz ma meg nem nevezett képviselői égbekiáltó igazságtalanságaikat. Az üzemektől berendelt és előre megszövegezett táviratokra hivatkozva gyilkolták le népünk legjobbjait, juttattak másokat börtönbe, és sodorták az országot e súlyos válság szélére.
Nekünk ebből elég volt. Mi nem akarunk többé egyes vezetők önkényét alátámasztó, mindent megszavazó és mindent eltűrő tudatlan tömeg lenni. A mi népünk, közte a DIMÁVAG dolgozói is, megérett arra, hogy végre a saját kezébe vegye az ország sorsának irányítását.
A mi népünk évszázadokon keresztül tűrte és nyögte a különféle elnyomók által rákényszerített gyarmati rabszolgasorsot. Mi ezt nem akarjuk többé!
Mi nem akarjuk soha többé szemünk elől téveszteni ezeréves nemzeti múltunk haladó hagyományait, sőt ezekből tanulva akarjuk felépíteni szabad, független, szebb hazánkat!!
Budapesten közben kitört a forradalom!
Miskolcon a megyei pártbizottság első titkára – Földvári Rudolf – biztosította a DIMÁVAG pártbizottságának titkárát, hogy a helybéli pártvezetés egyetért a DIMÁVAG 21 pontos Kiáltványával!
Október 24. szerda
A budapesti események hatására a rádió reggel 9 óra 18 perckor bemondta a belügyminisztérium által elrendelt kijárási tilalmat.
Miskolcon egy csoport egyetemista felkereste a DIMÁVAG dolgozóit, s felolvasták egymásnak Kiáltványaikat. A helyzet pattanásig feszült.
A forrongó hangulatban ekkor megalakult első üzemi-munkástanács elhatározta, hogy másnap reggel Földvári Rudolf vezetésével küldöttség indul Nagy Imréhez.
Ezt a küldöttséget másnap 16 óra tájt fogadta is Nagy Imre, s átvette tőlük a miskolciak kiáltványát.
Október 25. csütörtök
A küldöttség útját a DIMÁVAG munkásai sztrájkkal nyomatékosították: megszólalt a sziréna, s leállt a gyár. Ezek után a munkások felvonulás mellett döntöttek. A menet a Győri kapun át, a Tizeshonvéd utca – Széchenyi utca – Csabai kapu útvonalon az Egyetemre vonult. Útközben nőttön nőtt a tömeg.
Az egyetemen az egybegyűlt ezrek a Szózatot hallgatták meg, ezek után felolvasták az egyetemisták 11 pontos és a DIMÁVAG 21 pontos kiáltványát, majd a miskolci Nemzeti Színház színésze, Nagy Attila (23 éves) elszavalta a Nemzeti dalt.
Az ekkor megalakult sztrájk-bizottság újabb felhívást készített; majd visszaindultak a városba. A Petőfi szobornál Nagy Attila újra elszavalta a Nemzeti dalt, majd a tömeg békésen szétoszlott.
Délután az LKM-ben (a Lenin Kohászati Művekben) kimondták a Megyei Munkástanács megalakulását.
Késő délután fiatalok egy csoportja két teherautóval Budapestre indult, hogy segítse a forradalmat. Estére kiderült, hogy Mezőkövesden ezek a fiatalok fegyvert szereztek, majd Kerecsend mellett tűzharcba keveredtek az ÁVH-val.
A csoport egy része az épen maradt teherautóval a Bükkön át visszatért Lillafüredre, de az ÁVH Borsod megyei osztaga őrizetbe vette őket.
Október 26. péntek
A középiskolákban a forradalom miatt kihirdették a tanítási szünetet, s hazaengedték a diákokat.
Reggel 9-re egy kb. 7-9000-es tömeg követelte a fiatalok szabadon bocsátását az ÁVH megyei centrumánál, a Zsolcai kapunál lévő Megyei Rendőrkapitányság épületénél.
Először öt személyt bocsátottak szabadon, majd beengedték az épület átkutatására a Megyei Munkástanács és a Diákparlament képviselőit, mivel az a hír terjedt el, hogy több fogoly még bent van, sőt néhányat már fel is akasztottak. Az egyre hisztérikusabb, félelmetesebb tömeg hatására a köztörvényeseket is kiengedték az ÁVH-sok, de a felzaklatott nép ekkorra már nem hitt az ÁVH-nak.
Az ÁVH-sok védelemre rendezkedtek be, s a második emeletről riasztó lövéseket adtak le a tömeg feje fölé. A felcsattanó lövések hallatára azonban a kapuban őrt álló rendőr és az első emeleti ablakban állók géppisztolytüzet zúdítottak a fegyvertelen tömegre.
Az ÁVH sortüzének következtében – részben a rendőrségi épület előtti utcai szakaszon, részben pedig a kórházba szállítás során, illetve után – több, mint 20 polgári személy vesztette életét. A korszak hiányos dokumentációja miatt a halottak pontos listáját még ma sem ismerjük.
Néhány adat a szomorú névsorból:
M.L. 55 éves sajókazai vájár, N.I. 52 éves vasöntő, Csontos István 69 éves eladó, D.B. 47 éves lakatos, K.J. 47 éves szirmabesenyői lakos, Hriczu Béla 49 éves fényképész, Kovács István 46 éves asztalos, Gál József 36 éves hentes, T.L. 35 éves emődi autogén-hegesztő, Fésüs Ferencné 25 éves műszaki rajzoló, D.I. 23 éves szikszói lakos, Grómusz Mária 18 éves tanuló, D.L. 16 éves alsózsolcai fiú, Mislei Emese 13 éves kislány.
A fegyverropogás megdöbbentette a várost. A káosz teljes lett. Lincshangulat uralkodott el a tömegen. A hallottak összeszedése és a sebesültek ellátása mellett fegyverosztás zajlott, gyalogosan és teherautókon zúdult a tömeg az ÁVH épülete elé; a rendőrségi épülettel szomszédos Borsodvidéki Gépgyár – ma nyomda – egyszintes épületének a tetejére felcipeltek egy golyószórót és az épületre irányozták.
A rendőrség sortüzét a szemben lévő Bocskai- korábban Rudolf-laktanyában sem hagyták szó nélkül, hiszen a lövések a laktanya tetejét is érték. Átüzentek: ha az ÁVH nem hagyja abba a tüzelést, ágyúk fogják segíteni a népet.
A fékevesztett tömeg betódult az épületbe, több ávóst és rendőrt meglincseltek, s a környező fákra húzták fel tetemeiket.
Az ÁVO-sok megkezdték a menekülést. Az egyik pinceablakon civilbe öltözve G.Gy. alezredes lépett ki, de felismerték, el akarták fogni. Az őrség ezt észlelve ismét tüzet nyitott. A tömeg előbb meghátrált, majd elszabadult a pokol. Űzőbe vették G.Gy.-t, aki a gyógyszertárnál befordult a Malinovszkij, ma Soltész Nagy Kálmán utcára. Miután itt előrángatták egy pincéből, agyonverték. A testet lábánál fogva teherautó után kötötték , elvontatták a Zenepalotáig, s ott felhúzták a szovjet emlékműre.
Az ÁVH elestének hírére az ávósok és a rendőrök szétszaladtak, s Miskolc rendfenntartók nélkül maradt.
E véres események hatására a Megyei Munkástanács a vasgyár területéről áttette székhelyét a Megyeházára, s ezzel jelképesen is átvette a hatalmat.
Október 27. szombat
Délelőtt az előző napi sortűzért felelősnek tartott A. Gy. ávós tisztet a tömeg a Megyeháza nagytermének erkélyéről az utcára dobta, ott agyonverte, majd a Zenepalota előtti szovjet emlékműre felkötötte az előző napi tetemek mellé.
Ezzel zárult le Miskolcon a forradalom véres szakasza. Több atrocitás nem volt.
20 óra körül híre jött, hogy szovjet csapatok akarják megszállni Miskolcot. A Budapestről visszaérkező Földvári Rudolf telefonon tájékoztatta az illetékeseket, hogy a borsodi üzemekben tárolt ágyúk, valamint a bányákban található nagy mennyiségű robbanóanyag miatt az oroszok bevonulása esetén fegyveres összecsapás várható. Így a város megszállása elmaradt. Egyelőre.
Október 28. péntektől november 3. szombatig
A Megyei Munkástanács sikeresen és hatékonyan irányította Miskolc életét: megszervezte a közellátás folyamatosságát, ügyelt a nagyjelentőségű , független Borsodi Rádió információinak hitelességére, és a fegyveres nemzetőr járőrökkel sikeresen felügyelte a közrendet.
Közben vészjósló hírek érkeztek szovjet páncélos alakulatok csapatmozgásairól.
1956. november 4. vasárnap
Az országot újra ellepték a szovjet alakulatok. Megyénket és városunkat hajnalban idegen katonák szállták meg, repülőgépek húztak alacsonyan Miskolc felett.
1956. november 5. vasárnap és december 8. szombat között
Miskolc passzívan ellenállt az elnyomóknak. A gyárakban sztrájkoltak. Ungváron való fogságából kopaszra nyírva hozták magukkal a szovjetek Földvári Rudolfot, hogy rendet teremtsen a Megyei Munkástanácsban, így akarták a munkástanácsok hatáskörét szűkíteni. Földvárinak sikerült elintéznie, hogy több elhurcoltat visszahozzanak a Szovjetunióból.
December elején az országoshoz hasonlóan sor került a nőtüntetésre Miskolcon is.
1956. december 10.
A megyei munkástanácsok feloszlatása miatt általános sztrájk volt Miskolcon. Szovjet katonai erő demonstrált a városban: minden fontosabb csomóponton és objektum előtt tank állt be páncélozott csapatszállítók kíséretében. A főutcán hömpölygött a tömeg. Gyakran elénekelték a Himnuszt. Olykor megállítottak egy-egy tankot.
A felbőszült tömeg a nyomda elé ment: követeléseiket akarták kinyomtatni.
Lövés dörrent. Ennek hatására a páncélozott járművekből lőni kezdtek. A sortűz hosszában végigpásztázta a Széchenyi utcát, egy tank szétlőtte az IBUSZ iroda falát.
A szovjetek az odaérkező három magyar katonai teherautót is megsorozták. A tömeg a főutca üzleteibe és udvaraiba menekült. Többen a Szinvába zuhantak. A Széchenyi utca kirakatait, homlokzatait, a tetők párkányait is rommá lőtték a végigvonuló szovjet katonák.
Ahová lőttek – kirakatokba, ablakokba, boltokba, udvarokba – ott halottak és sebesültek maradtak. A rendszerváltás után előkerült titkos jelentés 8 halottról és 40 sebesültről számol be. Az egyik tank lövedéke telibe találta az Avason álló fából épült kilátótornyot, s Miskolc régi szimbólumát a foszfor porig égette.
Este volt még egy rövid incidens a Tizeshonvéd úti rendőrlaktanyánál is. Ezért az eseményért egy 19 éves fiatal fiút tettek felelőssé, akit a rögtönítélő bíróság hamis tanúk segítségével pár hét múlva halálra ítélt. Az ítéletet végre is hajtották, testét a tarkólövés után a Ládi telepnél lévő tömegsírba tették. A kivégzést követő 10. napon kiderült, hogy a fiú mégis ártatlan volt. A véres megtorlásnak nem ő volt Miskolcon az egyetlen áldozata.
Másokat is kivégeztek ... és bebörtönöztek.
*
Az utolsó nagy letartóztatási hullám 1957. február 20-án volt, amikor az egyetemen 120 személyt – diákot és oktatót vegyesen – tartóztattak le, s szállítottak be a rendőrségi épület alagsori celláiba. Az itt lefolyt kínvallatásokról, verésekről és taposásokról azután „államtitok sértés” terhével tilos volt beszélni.
*
A magyar forradalom – Miskolcon is – elvérzett.
Forrás: Hócipő
Ha érdekel a folytatás a lap tetején, az Oldalak (menű) rovatban klikkelj Az utca végén c. fe
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 3
Tegnapi: 18
Heti: 62
Havi: 333
Össz.: 69 790
Látogatottság növelés
HOSSZÚ ÚTON *** ÁLDATLAN ÖRÖKSÉG - © 2008 - 2024 - monoton.hupont.hu