Körforgásban   

 

Amit szétszórt agyam,

- a firkált és gyűrött halmaz-létezésem, -

az most a tiétek,

s az érdektelenség fióktömegének,

nem lesz más tanúja!

 

Mást ígért a kezdet!

Meg nem unt örömét a szépnek, s minden szó,

maga volt az élet;

...de véget ért a dal!

 

Más lesz, ami jön majd;

minden tavaszkezdés, barna őszi sötét,

…én leszek ezután.

A kiöntött éjből, a születő fényből,

...én fogok üzenni.

 

Megtaláltok ott is, ahol lángol az ég,

s az eldobott könyvek  halmazán parázslik

egy füstölgő élet.

O tt leszek, a felhők  hulló könnyeiben!

Csepp leszek vagy zápor,

rémséges zivatar,

a dörgedelmekben égi káromkodás?

 

Mindegy!

Egy ész vagy  kéz megtalál,

s a néma gondolat-cserepek között,

új szavakra éleszti  a kedvem,

rég kihunyt szellemem.

 

Nem múltat rontani,

jövőt rakni jöttem,

olyan sziklafalat, amely tán túlélhet,

mert míg mondják nevem,

- akik nem feledtek, -

s egy sorból mit írtam,

újra megidéznek,

...tudom, addig élek!

 

Mégis, ami  elmúlt, egyszer újra éled;

lesz még porból dombhát,

patakból zord folyó,

hinti még aranyát a nyár,  jegét a tél,

s mesélik majd újra,

a régi házsorok, a csend meghittségét.

 

Amit az ég, s a föld,

örök körforgásban együtt megteremtett,

- mindenben ott leszek, -

mint újra születő megjósolt jövevény,

mások ábrándjából,

ki nem halt tünemény.

 

---

Oldal: Körforgásban
HOSSZÚ ÚTON *** ÁLDATLAN ÖRÖKSÉG - © 2008 - 2024 - monoton.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat