VARÁZSLÓ
Tehermentes lett a nevem;
elváltam...
Nincs zálogom és hitelem;
megbántam...
Körülöttem az emberek;
pénzesek...
Buzgón csalnak, perelgetnek;
zsebesek...
Dologtalan, megtűrt lettem;
segélyes...
Társadalmi körülményem;
szegényes...
A szomszédom fúrt kútjából;
ha viszem,
s nem a konyhám rézcsapjából
lesz vizem.
Két napja már nem is ettem;
nincs pénzem...
Gyógyszeremet ki sem vettem;
már érzem...
Villanyt régen nem fizetek;
van holdfény,
pisla sparhert ad meleget;
és reményt.
Kettétörték az életem;
rideg lett,
mért csodáljam, hogy a lelkem
kéreget.
Jöhetne egy rám találó
szép remény,
hogy a nincs-ből nagy varázsló
legyek én!
Kabóca, v, 2009-03-01 11:28
Kedves Tibor! Versedet olvasva élményem kettős, mert hallom hangodon szavalni. Mintha kívülről látnád sorsod jellemzőit. Nem tudom miért, de Petőfi: Egy telem Debrecenben című verse jutott eszembe. Meg József Attila:...harmadnapja nem eszek, se sokat se keveset.
Népdalként is hat.
Ölel Kabóca.