Minden oly telített.
Autóbuszszivacs szívja meg belsejét,
járdák zajonganak,
az ajtók lihegve embert legyezgetnek,
- betanítottakat.

Zsúfolt munkaszobák levegőtlen zsongja,
köréd telepedik.
A computereken rövid sorozatok
ítélnek halálra, minden gondolatot.

Szortyog a falon át, a szomszédos WC,
ajtaja, mint a dob, egyre többet pattog.
Ki tudja, hányadik kávéd, ami csorog,
vagy kiknek számozott gondja, ami még vár
papírok halmazán.

Elhunyt Vasárnapot sirat az agy, mert
saját temetőd ez, s fejfád egy ügyirat.